Hogyan lettem csokimesterből a fotózás szerelmese? 1. rész

Mindkettő nagyon érdekes, mert közgazdászként sosem gondoltam volna, hogy én valaha pl. édességet fogok készíteni idegen emberek számára. A fotózást már jobban értem, mert az mindig is érdekelt, a gimiben is volt gépem, és szívesen hurcolásztam magammal mindenfelé. Alapvetően a csokoládét sem szerettem. Minden édességet imádtam, de a csokiért nem rajongtam. Viszont a kedvesem Péter nagyon.

Ezért egyszer kitaláltam, a mai napig nem tudok rájönni, hogy hogyan talált rám ez az elvetemült ötlet, hogy csokoládét fogok készíteni neki. Tényleg nem értem ☺ Hiszen nagyon sokféle csokoládé kapható az üzletekben.

No mindegy … elkezdtem a neten utána olvasni, hogy miket is kellene összevásárolni. Mit mondjak? Rengeteg mindent. Magas minőségű csokipasztillát, minimum tej és étcsokit, mert gondoltam, ha lúd, legyen kövér, és bonbont is fogok készíteni. rengeteg alapanyagot, mert akkor már a fejemben összeállt egy csomó ízvilág, ami persze nem egy alkotórészből állt. 

Elolvastam a neten fellelhető infókat, ami alapján megtemperáltam a csokit. Igen. Temperálás. Ezen művelet nélkül nem tudunk roppanós csokoládét készíteni.

Nem untatlak ezzel. Úszott az egész konyha csokoládéban, szinte tovább tartott rendet tenni magam után, viszont elképesztően finomra sikerültek a csokik, és még abban is szerencsém volt, hogy elsőre sikerült tökéletesre a csokim. Ahogy kell. Roppanósra, fényesre.

Innen viszont már nem volt megállás ☺ Hihetetlen ízkombinációk jutottak az eszembe, és kitanultam a szakmát. 7 db csokim és bonbonom nyert bronz vagy ezüst díjat a legnagyobb nemzetközi csokoládé versenyeken.